13. lec - Megszelídítjük az időt. Jelmondat: Minden problémára van megoldás

Tartalom:

Egy személy idővonala képviseli tapasztalatainak egyedi sorrendjét, e vonal mentén rendezi el emlékeit, tapasztalatait (amire személyisége/személyiségei épül/nek), és e mentén tekint a jövőbe.

Időkódolás

Bár keveset tudunk az emlékek neurobiológiájáról, elménk valahogy mégis meg tudja különböztetni, hogy egy esemény öt perce vagy öt éve történt. Vagy hogy amit éppen csak elképzeltünk, még nem történt meg. További érdekess ég, hogy akár a múltról, akár a jövőről gondolkodunk, ugyanazokat a szenzorokat használjuk (látás, hallás, érzetek). 
Ez utóbbiaknak azonban semmilyen időkódolása nincs - egy régi emlék olyan lehet, mintha tegnap, egy vadonatúj viszont, mintha száz éve történt volna, akkor is valaki mással. Úgy tűnik, ezek időbeli besorolásához a megértésnek egy másik szintje szükséges. Az idővonal (például mint egy folyó vagy országút) hasznos segédeszköz ennek a folyamatnak a leképezéséhez.  
Az idővonal mentén sorakozó döntéseink, emlékeink stb. alkotják személyes történelmünket, tudásbázisunkat, amelynek segítségével mélyebben megismerhetjük magunkat, de ezeket változások előidézésére is felhasználhatjuk. Me gváltoztathajtuk a régi emlékeket, bizonyos jelenbeli eredmények eléréséhez, illetve átalakíthatjuk a jelent, bizonyos jövőbeli eredmények érdekében.   
Az idővonalak egyediek, bár ugyanazokat az időmértékeket használjuk szinte világszerte. Belső időérzékelésünk jelentősen különbözik. Mindössze annyi a közös, hogy az időt lineárisan tároljuk, tehát megőrizzük az események időbeli sorrendjét.   
Az egyes emberek belső időkezeléséről mindennapi szóhasználatuk árulkodik (6. lec). "Majd, ha visszaemlékszel erre, hálás leszel" "Nézz vissza, és figyeld meg a dolog humoros oldalát" - azaz, mintha a múlt az illető mögött lenne. Ugyanígy nézünk valamilyen jövőbeli esemény elé.

 

Az idő a különböző kultúrákban

Anglo-európai és arab időszemlélet

Az anglo-európai időben az egyes események egyvonalban követik egymást. Néhány ember például balról jobbra jeleníti meg az időt a régmúlttól a távoli jövőig. Ha nem fejezünk be valamit időben, lemaradunk a következő teendőnkről, amik úgy lógnak a mozgó idővonalon, mint valami szállítószalagon. "Aki kimarad, az lemarad", és az elmulasztott idő elveszett örökre.  
Az arabos időváltozat ellenben (ami nemcsak az arabokra, hanem sok mediterrán és forró égövi emberre jellemző) az idő általában csak jelen. Számukra minden most történik. Bármikor felbukkanhat valaki egy találkozóra, mert az idő nem szalad el.   
Ezek a szemléletbeli különbségek kölcsönös idegbaj forrásai lehetnek a rasszok A jelenben élők jövőfogalma (ha van egyáltalán) jelentősen különbözik az anglo- európaitól,s ez magyarázhatja az európaiak számára fatalisztikus ill. előre nem látó hozzáállást.

Egyedi különbségek

Az időszemlélet azonban egy kultúrkörhöz tartozó embercsoportokon belül is eltér. Pl. akár férj és feleség esetén is: egyikükhöz órát lehet igazítani, a másik viszont sokkal lazább.   
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ugyanaz(?) az ember is különféle helyzetben teljesen eltérően szemlélheti az időt.

 

Az időn keresztül illetve az időben

Nemcsak a szóhasználat megfigyelésével állapíthatjuk meg valakinek az időszemléletét, hanem az idő térbeli leképezésével is. Például, a környező tér mely pontjára mutatnál, ha egy tegnapi vagy egy holnapi esemény helyét kérdezném?   
Ily módon különféle idővonalakhoz juthatunk (balról jobbra, le-fel, előre-hátra, egyenesek, görbék stb.), de ezeket két alapvetően különböző csoportba sorolhatjuk. Az egyik esetben a vonal teljesen rajtunk kívüli, míg a másikban átmegy rajtunk, azaz "benne vagyunk az időben". Az első az európai, a második az arab szemlélet.   
Az "időn keresztüli" típus tudatában van az időnek, és felháborítja, ha valaki más nincs. Számukra "az idő pénz", múlhat gyorsan vagy lassan, de nem lehetnek benne értelmetlen üresjáratok. Az ilyen ember általában elkülön ül az emlékeitől, könnyen (de nem könnyedén!) tekint a jövőbe és a múltba - gyakran aggódik is ezek miatt.  
Az "időben" élő, viszont nem a ráfordított idő, hanem az elért eredmény alapján értékel pl. egy tanácsadást. Csak a közvetlenül előttük illetve mögöttük álló eseményre figyelnek, hiszen azok eltakarják a távolabbi jövőt illetve a régebbi múltat. Nemigen terveznek, de nem is boronganak a múlt eseményei miatt.  
Mostantól elkezdhetjük megfigyelni az egyes emberek eltérő időfogalmait, és azok rájuk gyakorolt hatásait. Könnyebben hozhatunk létre összhangot a miénktől különböző időfogalmú emberekkel. Mivel egyik sem "jobb" vagy "rosszabb" a másiknál, célszerű, ha szükség szerint képesek vagyunk váltogatni a magunkét, ezzel is fokozva rugalmasságunkat.

 

Hogyan határozhatjuk meg az idővonalat?

A következő egyszerű kérdésekkel:

  1. Képzelj el egy eseményt, ami egy hete történt.
  2. Hová helyeznéd el a környező térben magadhoz képest?
  3. Ismételjük az 1. és 2. kérdést, egy hónapja, egy éve, tíz éve történt eseményekkel.
  4. Majd az egészet ismételjük meg elképzelt jövőbeni eseményekkel (egy hét, egy hónap stb. múlva).
  5. Kössük össze az így előálló térbeli pontokat.

Fontos, hogy válaszadás közben figyeljük a pácienst, mert előfordulhat, hogy a valódi válaszok nem verbális úton érkeznek!  
Ugyanilyen módon térképezhetjük fel saját idővonalunkat is. Előtte lazítsunk, igyekezzünk tudatalattink válaszaira figyelni és félreállítani a logikus, érvelő elménket.

Az idővonal-elmélet alkalmazásának előnyei:

A mai jelmondat:

MINDEN PROBLÉMÁRA VAN MEGOLDÁS

Pusztán a megoldás létének feltételezése segít megtalálni azt! A kiinduló probléma azonban ritkán jelenti a gond valódi gyökerét. Ha ezt megtaláljuk, az egész kérdés máris új fénybe kerül, s a kiinduló probléma gyakran el is tűnik. Emlékezzünk a 10. lec jelmondatára: "Nincs kudarc, csak visszajelzés."  
Egy probléma valójában mindig valamilyen lehetőséget jelent. Minden azon múlik, hogyan viszonyulunk hozzá.

Házi feladat:

Ez utóbbi gyakorlat sokat segít majd a 15. és a 21. lec feladatainál is.

 

Vissza a Bevezetéshez

Vissza a lap tetejére