12. lec - Új perspektívák - Jelmondat: Élni annyi, mint tanulni - nem tudunk nem tanulni

Tartalom:

• Különböző érzékelési helyzetek
• Melyik helyzetet vegyük fel?

Az NLP egyik kulcsa a látásmódok, a nézőpontok rugalmas váltakoztatásának képessége. Ez is segít a másik térképének felderítésében ill. sajátunk gazdagításában. 
Emlékszünk a 7. lecből az asszociált és a disszociált szemléletre. Előbbi a szubjektív, utóbbi az objektív gondolkodáshoz tartozó perspektíva, ami a nyelvi eszközökben is tetten érhető (egyes szám első, ill. harmadik személy használata).   

Különböző érzékelési helyzetek

Bármely tapasztalatot legalább háromféle módon tekinthetünk.

Az első érzékelési helyzet   

Az "asszociált" nézőpont, azaz saját szubjektív szempontunk - mintha a saját szemünkkel stb. érzékelnénk az eseményeket. Próbaképpen idézd fel életed egyik fontos eseményét. Kapcsolódj be az emlékbe valamennyi modalitás használatával (ld. 6. lec). Ilyenkor magunk is átéljük a felidézett tapasztalatokat ("látom", "érzem", "hallom" ezt meg ezt stb.)

A második érzékelési helyzet   

Ugyanazt a szituációt, élményt egy másik résztvevő vagy érdekelt szempontjából idézzük fel. Ebből a nézőpontból megérthetjük a másik ember benyomásait, érzéseit (ahogy az indiánok mondják némi kinesztéziával, "járunk egy picit a másik mokasszinjában") - ez nagyon fontos új perspektívát ad. 
Konfliktus esetén melegen ajánlott ez a nézőpont. A másik "bőrébe bújva" jobban megértjük őt, ami valószínűleg változtat saját álláspontunkon, ez pedig növeli a rapport - ezáltal a konfliktus megoldásának - esélyeit.  
A mindennapokban nagyon is megszoktuk, hogy a saját szempontunkból értékeljünk eseményeket ill. mások viselkedését. Legtöbbször mindannyian meg vagyunk győződve róla, hogy megfelelően jó okkal járunk el így vagy úgy. Ezzel a gyakorlattal meggyőződhetünk a miénktől különböző nézőpontok érvényességéről. Megérthetjük a másik cselekedetei mögött húzódó indítékokat (néha azokat is, amiket ő maga még nem is tudatosított).  
Persze, az NLP nem kínál látnoki ajándékokat, de sokkal többet megtudhatunk a másik viselkedéséről, akár egyetértünk vele, akár nem. A második érzékelési helyzettel tulajdonképpen látens, természetes empátiánkat erősítjük meg.

A harmadik és n-ik érzékelési helyzet  

Ez egy abszolút kibic-pozíció, a klasszikus, független, semleges, objektív megfigyelő - a "légy a falon" Elválasztjuk magunkat a cselekménytől és a kulcsfiguráktól, hátralépünk és figyelünk.  
Ez bármilyen nézőpont lehet a szereplőkét kivéve (tanácsadó, szülő, alkalmi megfigyelő, tanár, MESTER :-) stb., tetszőleges számban). Kérdezd magadtól: "Hogyan látnám a dolgot innen és innen?" (nem árt közben néha ténylegesen is testhelyzetet/helyet változtatni). Ezáltal végtelen nézőponthoz jutunk.

Melyik helyzetet vegyük fel?

Mindhárom nézőpont egyaránt fontos, és bár valószínűleg egyikkel-másikkal könnyebben boldogulunk, célszerű a többieket is gyakorolni. A nézőpontváltások ugyanis elősegítik az alkotó ötletek, hirtelen felismerések, intuitív meglátások illetve bonyolult problémák megoldási lehetőségeinek felszínre törését. Tehát nemcsak a kommunikációban hasznos, hanem a gondolkodás minden terén.

A mai jelmondat:

ÉLNI ANNYI, MINT TANULNI - NEM TUDUNK NEM TANULNI

Gondoljatok arra, milyen gyorsan tanulnak a gyerekek, mielőtt iskolába kerülnek. A tanulás nem korlátozható az iskolára, minden cselekedetünkkel - akár "eredményes", akár "eredménytelen" - kalibráljuk beépített célmegvalósító berendezésünket, ami tudatosan vagy tudattalanul, de állandóan működik - nem tudunk nem tanulni.  
(Példa: ha ébredés után lejegyezzük álmainkat, akkor azt tanuljuk, hogy megjegyezzük őket, ha hagyjuk szertefoszlani, akkor meg azt, hogy elfelejtsük.)

Házi feladat:

• Képzeld el egyik ismerősödet, akivel problémáid voltak/vannak, és próbálkozz a 2. nézőponttal. Láss, hallj és érezz, mint ő. Figyeld meg, hogyan változik közben mindkettőtök viselkedésével kapcsolatos véleményed, hozzáállásod.
• Gondolj valamire, ami heves negatív érzelmeket kelt benned, majd vegyél fel egy 3. nézőpontot tetszés szerint (bölcs tanácsadó, nagyszülő, kisgyerek stb.) Figyeld, hogyan csökken az érzelmek intenzitása, és nő a távolságod az adott témától.
• Gondolkodj el egy valóságos jövőbeni megbeszélésen, amin valami fontos célt szeretnél elérni, amivel kapcsolatban mégis kételyeid vannak. Akár egyszerű díszleteket is felállíthatsz és csendben láss neki a "próbának". Próbáld elképzelni a megbeszélés lefolyását, közben váltogasd az 1. és 2. nézőpontot.
• Majd menj a terem távolabbi részébe, és vedd fel a "filmrendező" szerepét (3. nézőpont). Az ő szemszögéből is fusd át gondolatban a forgatókönyvet, és értékeld, mi szükséges még, hogy elérd a célodat. Ebből a semleges nézőpontból teljesen új felismerésekre lelhetsz, amelyek a terveidet is megváltoztathatják.
• Emlékezz vissza egy múltbeli élményedre, amelyben szerinted kudarcot vallottál, és amit szeretnél elfelejteni. Keress három lehetőséget, amiben az élmény mégis hasznos (amire jó volt vagy lehet, esetleg lehetett volna). Figyeld meg, mennyi mindent tanulhatsz akár fájdalmas tapasztalatokból is. Légy kreatív! Figyeld meg, milyen nézőpontokat alkalmaztál közben.
• Gondolkodj el, milyen írásfajták szemléltetik ezeket az érzékelési helyzeteket. Melyiket érted meg, melyik hat rád jobban? Hogyan tudod beépíteni ezeket írásos és szóbeli kommunikációdba?