Oct:

Szólok ha baj van, de most érzem, hogy jó így,
A boldogság léghajó, a magasba röpít.
Ragyok már a horizont, és látom a vonalát,
A baj mégsem mutatja sehol árnyékát.
A rossz napok sem tartanak örökké,
Nem lehet mindig tudod sötétség.
Ez egy ilyen világ ahol nincsen konstans,
Múlik ugyan a jó, de eltünik a rossz is.
Repülni kell ahhoz, hogy a földre leessek.
És sírnom kell azért, hogy újra nevessek.
Vess véget a bajnak, a szomorúságnak,
A letargia helyett, sokkal szebb dolgok várnak.
Az árnyak elhagynak, megtisztul a levegő,
Dobdd el a bánatot és bajt most rebegő,
arcod! És figyeldd a világ, hogy Míly' szép,
Sötétek a felhők, de  az ég min-dig kék.
Belülről érzed, hogy igaz amit mondok,
Nem mered  mutatni, de te is így gondolod.
Vedd le az álarcod, és nyisdd ki a szemedet,
Ne félj tőllem, nem tépek fel régi sebeket.
Hidd el, hogy elmúlt, és fogdd fel, hogy vége.
Fájó volt az emlék, de már fakul a képe.